Néhány példa

A Drámatréning metodikáját a megrendelővel történt egyeztetés után mindig a csoportra és a helyzetre szabva alakítjuk ki. Az alábbi példák segítenek átlátni, mennyire széles a módszer alkalmazhatóságának tárháza.

***

Az egyik megrendelőnk azzal a problémával keresett meg bennünket, hogy az általa vezetett csoport munkatársai nem kommunikálnak egymással, nem képesek a legapróbb feladatokban sem együttműködni, viszonylag szűk térben összezárva nem tudják egymás szokásait (pl. dohányzás, rádióhallgatás) tolerálni. Feladatunk az volt, hogy (1) tárjuk fel az összes ilyen együttműködési problémát, (2) tudatosítsuk azokat a csoport tagjaiban és (3) keressük meg közösen a problémák lehetséges megoldási módjait.

A drámatréningben azt ajánlottuk a résztvevőknek: egy kereskedelmi televízió kreatív stábjának bőrébe bújva építsünk fel egy új valóságshow-t. Együtt megterveztük a villát, a kerettörténetet és a szabályokat. A trénerek egyetlen szempontot kötöttek csak meg (ezt az egyik tréner hozta be a kreatív igazgató szerepében): az eddigiekkel ellentétben nincs kiszavazás, a feladatokat a csapatnak együtt kell megoldania. A nézők minden héten arról szavazhatnak, hogy a csapat sikerrel oldotta-e meg a feladatot. Ha nem, azért levonás jár a közös fődíjból. Közös érdek tehát a kooperáció.

A stáb szerepében a csoport összegyűjtötte azokat a feladatokat, élethelyzeteket, amelyeket a villa lakóinak közösen kell megoldaniuk, majd ezeket a helyzeteket rangsoroltuk. Várható módon a csoport azokat a szituációkat hozta be, amelyek nekik is gondot okoztak a hétköznapokban. Az első helyre természetesen az együttélés, egymás szokásainak az elviselése került. Ezt követően arra kértük a résztvevőket, valamennyien alkossanak meg egy-egy olyan figurát, aki szerintük jelentkezne egy ilyen valóságshow-ra.

Ezután váratlanul új szerepet ajánlottunk fel: mindenkitől azt kértük, játssza azt a karaktert, amit a szünet előtt megalkotott. Megnéztük a beköltözést, az első napokat, majd sor került a feladatok megoldására. Első alkalommal azt a feladatot kapták a lakók, amit a tévéstáb szerepében korábban meghatároztak. A konfliktusok feltérképezésénél és a megoldási lehetőségek végigpróbálásánál a Fórum Színház technikát alkalmaztuk, amelyben a résztvevőknek lehetőségük van arra, hogy a jelenetet bármelyik ponton leállítsák, instruálják a szereplőket, esetleg maguk is szerepbe lépjenek. Az egyes feladatok megoldása után a csoport tagjai a közönség szerepében szavazhattak arról, szerintük megoldották-e a villa lakói a feladatot.

A játék trükkje, hogy három szerep váltogatásával a csoporttagok először saját maguk fogalmazzák meg a problémákat (tévéstáb), majd ők törekszenek ennek megoldására (villalakók), végül ők értékelik a megoldás sikerességét is (közönség). A kerettörténet arra készteti a csoport tagjait, hogy (1) azonosítsák a problémákat, (2) tudatosítsák azokat, (3) együtt, csapatban tegyenek kísérletet a megoldásra, (4) reflektáljanak saját magukra és megoldásmódjukra külső szemlélőként is. A kerettörténet távolít, a szerep biztonságában a csoport tagjai sokkal hatékonyabban kezelik a rájuk jellemző helyzeteket, mintha szerep nélkül kérnénk ezt tőlük. Az állandó nézőpontváltás megköveteli, hogy a csoport tagjai a problémákra külső szemmel is rá tudjanak nézni.

***

Volt olyan felkérésünk, amikor (1) a felettesektől való segítségkérési készség, valamint (2) a különböző státuszú emberek közötti helyes kommunikáció megerősítése volt a feladatunk. A drámatréning során keretnek egy kórházat ajánlottunk, ahol a különféle státuszú dolgozók (főorvos, orvosok, ápolók) közötti kapcsolatokat vizsgáltuk. Közösen létrehoztunk olyan helyzeteket, ahol azonos státuszú dolgozók (esetünkben ápolók) olyan konfliktusba keverednek, amit csak konszenzussal oldhatnak meg.

Az egyik történetben például egy magas státuszú orvos véletlenül elkeverte a gyógyszereket, és olyan utasítást adott az ápolóknak, amely akár káros következményekhez is vezethetett volna. Az ápolók szerepében a csoporttagok először kipróbálták a „megszokott” megoldásmódokat (felelősség áthárítása egymásra), végül belátták, hogy az egyetlen megoldás az, ha beszélnek az orvossal. A különféle kommunikációs stratégiákat szerepben kipróbálva megtapasztalhatták, melyik a legcélravezetőbb.

Ez a drámatréning lehetőséget nyújtott arra, hogy a szerep biztonságában, játék közben próbálják ki a résztvevők a leghatékonyabb és legcélravezetőbb kommunikációs technikákat.